Egyik este, néztem a horgásztévét, ahol ment egy műsor, amiben román nemzetiségű bojlis horgászok elhatározták, hogy 5 tóra eljutnak egy nap leforgása alatt, méghozzá úgy, hogy minden egyes helyen az első ponty megfogása után azonnal tovább is indulnak. Estére sikerült is megfogniuk az 5. tavon is a halat. Azt gondoltam magamban: Ezt én is akarom azzal a különbséggel, hogy én minél több tóra el akarok jutni estig. Ők ketten négy bottal horgásztak, én maximum kettővel tudok. Lássuk, hogy mire jutok a feeder botjaimmal, és forgassuk le a Feedermania tévésorozatom következő részét. Hívtam az operatőrömet, Ricsit, és pár nap múlva indultunk is.
Első helyszínnek a préri tavat választottam, mert sok versenyen indultam ott, és mindig, sikerült hamar pontyot fognom, általában az első negyed órában. Így hát kézenfekvő volt ott kezdenem. Mielőtt elkezdtem volna a horgászatot, vakondtúrást szedtem a part mellett, amit átrostáltam, hogy ez legyen az etetőanyagom alapja. A földhöz hozzáraktam pár marékkal az én tesztelés alatt álló etetőanyagomból, és élő anyaggal dúsítottam. Szúnyoggal, forrázott csontival, és pár szem élő pinkivel, ez került a 3 ágú bordáskosaramba. A horgomat kizárólag szúnyoggal csaliztam. Míg raktam össze a botomat láttam pár pontyfogást, úgyhogy bizakodtam a gyors kapásban. Bedobás után, hamar be is görbítette a spiccem valaki, de sajnos amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Rosszul akadt a horog, de nyugodt voltam, mert gondoltam, hogy mindjárt jön a következő. A szép napsütés és a meleg megtette a hatását, a pontyok nagy része elkezdett ívni, ráadásul a betörő meleg front még az éppen táplálkozni kívánó halak étvágyát is elvette. A hajnali órák fogásai után, nagy csönd volt a tavon, már nem láttam, se kapást se halfárasztást. A sokadik dobásra végre felvette egy majd 1kg-os ponty, a 17-es monofil előkén felkínált szúnyogcsokrot. Nem baj végre megvolt az első ponty nyugtáztam és indultam tovább. 
A következő állomás a Moby-Dick horgásztó fekete tava volt. Még soha nem pontyoztam ezen a tavon. Azonban harcsázás közben sok pontyra utaló jelet láttam a part melletti zónában. Ezért egész közel, kb 5 és 10 méteres távolság közé csúzlival beetettem, élő csontkukacokat, és csemegekukoricát. Közben elővettem két mediumhavy feederbotot, amikre henger alakú drótkosarat raktam, mert ezekkel sok élő csontit, és kukoricát lehet bejuttatni az etetőanyag mellet, ami természetesen itt is a saját halas keverékem volt. Az egyik horgomat 1 szem csemegekukoricával, és egy szem csontival csaliztam, a másikra pedig egy nagyobb csokor került az izgő-mozgó légylárvákból. Kicsit finomítottam a végszerelékemen is, a beállt meleg idő miatt. A körülbelül 30 cm-es 15-ös monofil előkezsinórjaimra 10-es vékonyhúsú horgokat kötöttem fel, és még egy 20 centis erőgumit is beépítettem a főzsinórom, és az előkém közé a gubancolódás meggátolására. Az első halra nem kellett sokat várni. A part mellé az etetés külső szélére bedobott botomon, csak úgy süvített az orsóm nyitott féke. Méretéhez képest viszonylag hosszabb fárasztás után, egy kb 2,5 kg-os potykát emelhettem a kamera lencséje elé. Vissza engedése után kezdtem volna összepakolni, de még az etetésem belső szélén bent lévő másik botomon is elkezdett visítani az orsóm fékje. Egy kisebb tükrös volt a tettes. Így duplán teljesítve a tervet, erről a helyről két hal megfogása után távoztam. 
A Moby-Dick szomszédságában lévő Aranypikkely horgásztóra percek alatt átértem, ahol mindig nagyon könnyen tudtam halat fogni. A megszokott módon kezdtem horgászni, method kosárral, a parti törés aljára. Beleúszásaim voltak, de kapásom nem. Nem igazán értettem, hogy mi történik, tudtam, hogy kell ott pontynak lennie, de egyszerűen nem jött el a várva várt hal. Miután kiemeltem a kosaraimat, hamar világossá vált, hogy teljesen megváltozott a tó az időközben eltelt 2 év alatt, amióta én nem horgásztam itt, hiszen soha nem volt még fonalas alga ezen a helyen, most viszont teljesen beborította a kosaramat, és az előkémet. A víz tetején is bőven volt a part melletti zónában, de addig nem tulajdonítottam neki jelentőséget, amíg a végszerelékemen meg nem láttam. Elkezdtem felmérni az előttem levő területet, dobtam párat a kosárral, és örömmel nyugtáztam, hogy kb 15 méteres távolságtól befelé, már nincsen belőle egyáltalán. 20 méterre összehúztam a két eddig is használt botomat. Hozzájuk mértem egy XXL-es henger alakú drótkosárral felszerelt etetőbotot is. Ezzel bedobtam 10 kosárnyit a halas kajámból, amelyet ugyancsak csontival és csemegekukoricával dúsítottam. A terv bevált, hamar felvette a method kosár közepén lévő kibalanszírozott kis fluoro csalimat egy hal, de sajnos fortuna nem állt mellettem, és leakadt. Ezután kicsit többet kellett várnom a következőre jelentkezőre, egy tok személyében. Azonban a változatosság kedvéért, ő egy szemet gyönyörködtető szaltóval szabadult meg a horgomtól. Két kapás, két megakasztott hal, és két lemaradás volt a mérlegem, de nyugtáztam magamban, hogy legalább működik az etetésem és ott vannak a halak. A harmadik hallal már nagyon óvatosan bántam, de azért így is gyönyörű ívben hajlott a 3,60-as light feederem. Nem sokkal később a kezembe tarthattam egy 3 kg körüli egészséges tőpontyot. Átgondoltam, hogy melyik hely legyen a következő célpontom.
A nagy meleg miatt a vízközti pecának adtam bizalmat, célba vettem a Bázis horgásztavat. Azt kell, hogy mondjam hihetetlen ez a módszer. Egyből felcsalizva dobtam be a szerelékem két eltérő színű pici pop-upp fluoro bojlival. Felengedtem a víz tetejére a kis zöld színű úszót. Ezután pár dobásból hozzáállítottam a Spomb-os botom távolságát, kiakasztottam az orsó klipszébe a damilt, hogy pontosan tudjak ráetetni. Letekertem a víz alá a zig-riget, beállítottam a megfelelő magasságot kb 3 méter magasan, az 5 méter mély vízben. Még kettőt sem tudtam rádobni a spombal, mert, még a levegőbe volt, amikor is begörbült a botom spicce, és elkezdett hangosan szólni az orsóm fékje. Örültem is meg valahol sajnáltam is, hogy ilyen hamar megfogtam az első potykát, mert nagyon kedvelem ezt a módszert, de úgy voltam vele, hogy a következő helyszínen, a Farmer tavon is alkalmazom ezt a módszert, mert úgyis maradt még, a hozzá bekevert folyékony etetőanyagból.
Közben visszaengedtem az addigi legnagyobb halam egy 4 kg körüli csodaszép tőpontyot. Megérkeztem a Farmer tóra, de mielőtt elkezdtem volna a vízközti horgászatot, azért bedobtam két szem kukorica csalival a parti törésre, a Moby-Dicken már használt hengerkosaras szerelékem. Félreraktam oldalra, kinyitottam az orsó fékét, és ráetettem kukoricával. Már dobáltam a Spombal egy ideje a Zig-riges szerelékemre amikor, is a partszélére bevetett készségem irányából villámként csapott a fülembe, az orsóm visító hangja. Gyorsan odaszaladtam és elkezdtem a fárasztást. A hal végig furcsa mód a víz tetején védekezett, és nagy erővel küzdött, de végül kénytelen volt megadni magát, egy fotó erejéig a 3,5 kg súlyú nyurga testű tőponty. Pakoltam és már tovább is álltam, a Csendes part horgásztóra, ahol is egy, a halőrháztól legtávolabb eső nyugodt kis öblöt választottam ki horgászatom helyszínéül. 
Soha nem voltam még ezen a tavon, de bíztam a sikerbe, amely nem váratott sokáig magára. Elővettem az Aranypikkelyen már használt light feedereimet, 45 grammos method kosarakkal szerelve. Egyiket egy kb 25 méteren létrehozott etetésre dobtam, de nem ez hozta meg a sikert. Már harmadszor ugrott egy, vagy több hal ugyanazon a helyen, ahova ezt látva oda is dobtam a másik method kosaramat. Amelyet belocsoltam előtte egy fűszeres garnélás halas dippel. Ezzel sikerült becsapnom egy igen szép, legalább 5 kg súlyú tükörponty. Nagyot küzdöttem vele a partszéli nádasok mentén, de végül mindketten győztesen kerültünk ki a csatából. Én azért, mert a kezemben tarthattam, ő pedig azért, mert visszanyerte szabadságát, és úszhatott tovább. 
Már jócskán benne voltunk a délutánban, úgyhogy végső helyszínnek a Harcsa horgásztavat választottam ahol ebben az évben már többször is voltam, mindig jó eredménnyel zárva a napot. Így szinte biztosra mentem. Miután kiértem, elővettem a 390 havy botomat, amivel kezdtem a napot a Préri horgásztavon, csak kicsit másképpen megkötve, egy hajszálelőkés végszereléket állítottam össze. A hajszálra egy fél szem shellfish-es íllatú fehér pop-up csalit fűztem fel, ami kikönnyítette a pár szem csontival megtűzött horgomat. A három ágú bordáskosárba pedig kizárólag forrázott csontkukaccal dúsított saját halas etetőanyagot gyúrtam. Fél óra elteltével, jött is a kapás, és utolsóként a nap leghosszabb fárasztása. Végig nagyon izgultam, mert éreztem, hogy jó hallal hozott össze a sors, és végül szinte el sem hittem, de sikerült megkoronáznom a napot egy 8 kg körüli tükörponttyal. 
Mintha csak meg lett volna előre írva a forgatókönyv, helyről helyre érve szinte minden egymást követő tavon, egyre nagyobb pontyokat fogtam. Pedig az időjárás nem kedvezett, a meleg front miatt nem voltak étvágyuknál a halak. Két helyen ráadásul olyan pontyokat is fogtam, amelyeket ahogy felemeltem folyt belőlük a tej. Ívás közepén voltak, mégis sikerült evésre kényszerítenem és becsapnom őket. Rengeteg időt elvett a 14 pakolás, és a tavak közti utazás, de így is eljutottam 7 helyre. Ez egy nagyszerű nap volt, én rettentően élveztem. Mint egy jól megkomponált zeneszám, amely lassabban indul egy kellemes dallammal, aztán a végére begyorsul és nagyot szól. Jelen esetben egy szép tükörponttyal durrant nagyot a végén.
Írja: Jankovich Krisztián